Nem túl szép, de évtizedekkel tovább él, mint a többi rágcsáló, nem lesz rákos és a fájdalom egy csomó típusa ismeretlen számára.



'Növény üzemmódra' kapcsolva képes túlélni az oxigénszegény környezetet a csupasz földikutya - derített fényt egy nemzetközi kutatócsoport a Kelet-Afrikában honos rágcsáló titkára, amelynek megfejtése segíthet az oxigénhiánnyal járó állapotok, úgy mint a szívroham és az agyi-érkatasztrófa kezelésének fejlesztésében.

És ez csupán egyike a csupasz földikutya lenyűgöző tulajdonságainak, egy olyan hidegvérű emlősnek, amely évtizedekkel tovább él, mint a többi rágcsáló, ritkán lesz rákos és a fájdalom egy csomó típusa ismeretlen számára.

Az emberek, a laboratóriumi egerek és minden egyéb ismert emlős esetében, amikor az agysejtek nem jutnak elég oxigénhez, akkor elfogy az energiájuk és haldoklani kezdenek. A csupasz földikutya (Heterocephalus glaber) agysejtjei azonban fruktózt kezdenek el égetni, amely révén oxigén jelenléte nélküli termelnek energiát oly módon, amely csak a növényekre jellemző.

A vizsgálat során a kutatók oxigénszegény környezetnek tették ki a laboratóriumban a csupasz földikutyákat és megfigyelték, hogy az állatok nagy mennyiségű fruktózt juttattak a véráramukba. A fruktózt olyan molekuláris pumpák juttatják el az állat agysejtjeihez, amelyek minden más emlősnél csupán a bél sejtjein találhatóak meg.

A csupasz földikutya egyszerűen újrarendezi anyagcseréjének bizonyos építőkockáit, hogy toleránssá tegye azt az oxigénszegény környezettel szemben. Oxigénmentes környezetben az egerek 20 másodpercen belül elpusztultak a laboratóriumi vizsgálatok során, míg a csupasz földikutyák akár 18 percig is kibírták mindenfajta hosszú távú károsodás nélkül, oxigénszegény környezetet pedig - amely percek alatt végezne egy emberrel - legkevesebb öt órán át túléltek.

Oxigénszegény környezetben az állatok a tetszhalál állapotába kerülnek, ám amint ismét oxigénhez jutnak, azonnal mozgásba lendülnek, mintha mi sem történt volna. A kutatók szerint az állatok szokatlan anyagcseréje a lakhelyükként szolgáló, oxigénben szegény, sűrűn lakott, föld alatti odúkhoz való alkalmazkodás eredménye.

A szakemberek megállapították továbbá, hogy a csupasz földikutyák a tüdőödémával szemben is védettek. Forrás

Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!