Szegény anyám most még mosolyogni próbál, Majd elmegy ő, s mint az eső, ömlik a könnye.

Sok jó barát lassan kidől már a sorból,
Öregszenek már a fák az udvaron.
Szegény anyám kontya lassan őszbe fordul,
Telik a nap, fiatalabb nem lesz már ő sem.

A régi ház körül öregszik minden,
A kert, a fák, a fal, a bútorok.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
Sokáig zörgetem az ablakot.

Szegény anyám szinte feldúlja a konyhát.
Elém kerül minden kedves ételem.
Míg én eszem, az ő arcán van a hála,
Mesél nekem, szégyenkezem, rég jártam nála.

A régi ház körül élni kezd minden,
A kert, a fák, a fal, a bútorok.
Egy kisgyerek dereng emlékeimben,
Egy kisgyerek, ki már nem én vagyok.

Az állomás olyan modern, mint az élet.
A vonatból búcsúcsókot szórok én.
Szegény anyám most még mosolyogni próbál,
Majd elmegy ő, s mint az eső, ömlik a könnye.

A régi ház körül csendes lesz minden,
A kert, a fák, a fal, a bútorok.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
Bezárja jó anyám az ablakot.
A régi ház körül öregszik minden,
A gyorsvonat velem tovább robog…

Oszd meg másokkal is ezt a szép régi dalt!

►► HA TETSZETT A CIKK, KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!