Manapság kevés dolog befolyásolja annyira az ember online jelentőségét, mint a Google találatok rangsorában elfoglalt helye. Ha el akarunk adni valamit vagy híreket és véleményeket szeretnénk közzétenni, annál nagyobb a siker, minél könnyebben vagyunk megtalálhatók az interneten. A keresőprogramok legnagyobbika pedig most is a Google, a maga féltve őrzött algoritmusaival.



A Google keresőprogramja naponta mintegy 35 billió keresést bonyolít le 146 nyelven. Ennek kb. 15%-a új keresés. A keresőprogramok népszerűségét sok tényező határozza meg, amit a Google önkényesen változtat, és a sorrend azon múlik, hogy szerintük mennyire hasznos a kereső számára. Erre a célra egyre kifinomultabb algoritmusokat dolgoztak ki, a leghíresebb a PageRank (Page-rangsor”), ami egy adott weboldalra utaló linkek mennyisége és minősége alapján állapítja meg annak fontosságát.

A legtöbb algoritmus az adatok automatikus elemzésén alapul, de van olyan, amit a használó is beállíthat. A Google szerint ez lényeges az internetes biztonság szempontjából, az illegális tartalmak eltávolítása, az automatikus rendszer problémáinak kiküszöbölése és a levélszemét csökkentése miatt. Ez a rangsorolás azonban erősen vitatott, mert sokan sérelmesnek érzik a saját besorolásukat. Olyan vádak is vannak, hogy egyesek pénzen vesznek maguknak jobb helyezést.

A Google szívesen ad általános tájékoztatást az algoritmusairól, de a részletek közlése elől mindig elzárkózik. A PageRank szabadalom (a szabadalmi hivatal őrzi a pontos leírását) sok részlete emiatt homályban marad. A Google az algoritmusait üzleti titokként kezeli, és a dolgozóinak titoktartási nyilatkozatot kell tenni a munkába állás előtt. A titkok megfejtése eddig nem járt sok sikerrel, ami persze nem is csoda, mert ha valaki kincset talál, az nem fogja a lelőhelyet ábrázoló térképet ingyen osztogatni.

Daniel Smith: 100 nagy titok (amire nem derül fény soha)
Corvina, 2015.

Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!